2014. november 21., péntek

Cipő átalakítása DIY // Cap-toe shoes DIY

Volt már olyan cipőtök, amit nem szívesen hordtatok már, mert valamiért nem szerettétek, vagy már nem volt olyan jó állapotban, mégsem volt szívetek kidobni? Velem már többször is előfordult ilyesmi. Először két és fél éve alakítottam át egy összekoszolódott, fénykorában púderrózsaszín Zara cipőt, ami elöl kivágott volt és alkalmakon viseltem. A koszosságán kívül semmi baja nem volt. Befestettem feketére, a sarkát és a talpát pedig lefújtam ezüst sprayfestékkel.
Most újabb cipő-felturbózásra szántam el magam:


Ezt az Invito cipőt azért nem szerettem, mert sötétszürke, farmerhatású borításával már semmilyen cuccomhoz nem ment. Első lépésként befestettem feketére. Ehhez selyemfestéket használtam, amit jobban szeretek a textilfestéknél, mert folyékonyabb és ugyanolyan jól megmarad az anyagom (ezt akkor tapasztaltam, mikor az üveg tetején lévő buborék kipukkant és beterítette a csinos kis blúzomat. Nem jött ki belőle, még azonnali próbálkozásra sem). A bal alsó képen látszik, hogy az egyiket még szürke. Két réteg kellett egyébként. A következő lépésben maszkolószalagot ragasztottam a cipő orrára. A maszkolószalag a világ egyik legjobb találmánya a mosogatógép és az overlock varrógép után :D
Már régóta szerettem volna egy cap-toe cipőt, úgyhogy ez most ilyen lett. Óarany akrilfestéket használtam, ezt 3 rétegben vittem fel az anyagra, hogy jól fedjen.



Amikor lehúztam a maszkolószalagot, nem gondoltam, hogy ennyire jól mutat majd! Csak véletlenül került a szőnyegre a cipő, aztán úgy döntöttem, jó lesz háttérnek a mustársárga párna és a retró fotel, amire nemrég vettem egy fekete műszőrmét, hogy le tudjam takarni, amíg nem tudom átkárpitoztatni. 


Ti alakítottatok már át cipőt? Bevallom, én most nagyon kedvet kaptam hozzá, csak nincs alapanyag :-)

2014. november 18., kedd

Mustard & black & blue

 Még nem is fotóztuk eddig szettben ezt a pulcsit, pedig már augusztus végén megkaptam és azóta rengetegszer volt már rajtam. Imádom, hogy mesterségesen szaggatott és a színe is ütős. A Topshop nyári leárazásán rendeltem a kismamás "részlegről", volt narancssárgában is, de olyan színű pilcsim akkor épp kettő is volt már. 
Ezúttal a műbőr szoknyámmal párosítottam, amit még télen varrtam, nagyon szeretem és még jó is volt rám múlt hétig. A sapkát kaptam, van hozzávaló sál is, de most egy másikat használtam, amit egy régi anyagdarabból varrtam. Kár, hogy csak ennyi jött ki belőle, jó lenne többször körbetekerni a nyakamon, de ha találok hozzá más anyagot, lehet, hogy azzal fogom meghosszabbítani.
Egyébként még mindig lakásfelújítási lázban égek. Sokan mondják, hogy ne türelmetlenkedjek, majd egyszer meglesz, ráérünk, stb., de én utálom ezeket hallani. Engem ez tölt fel, ettől érzem jól magam, ez az egyik hobbim. Hihetetlen, de ahogy elkészülünk valamivel, máris érzem a pozitív hatását. Például mióta kész lett a hálószobánk, sokkal jobban alszom, és mióta kész van a nappalink (kisebb hiányosságokkal), azóta átköltöztem ide a laptoppal, itt szunyókálunk a kutyusokkal a kanapén délutánonként, itt majszoljuk a reggelit és végre esténként van hol leülni a barátommal, ő ugyanis eléggé tévémániás, de én tudok ilyenkor mellette alkotni, vagy csak egyszerűen simizni a haját. Nekem nagyon fontos, hogy szép környezetben legyek és kész. (Tipikus mérleg-tulajdonság :P)
Már nem dolgozom, rám szakadt a nagy szabadság, amit még ki kell használni a baba érkezéséig. Most már készülök a karácsonyra is, de folyamatosan takarítom a romokat, amik a felújítás során keletkeztek. Ilyenkor derül ki, mennyi felesleges dolga van az embernek, úgyhogy lomtalanítok is közben, és próbálok minél több helyet felszabadítani, mert az előszobánkat nem tudjuk mostanában befejezni, ezért az oda való pár bútort addig a lakás többi helyiségébe kell átpakolni. Milyen jó lesz kerülgetni őket... Na jó, azt hiszem, most tényleg nem lehetek elégedetlen, hiszen nyár óta fényévekkel vagyunk előrébb, mint ahogy eddig haladtunk!




2014. november 17., hétfő

Camel & burgundy

Teljesen egyszerű szett bőrbetétes leggings-szel és tevebarna kasmírpulcsival. Valahogy nem szerettem a teveszínt, de mostanában leginkább egy olyan árnyalatú kabátra ruháznék be (idén kihagyom a kabátvásárt, talán majd a leárazásokon bepótolom). Sajnos ez a nadrág már nagyon szorít. Most ugrott meg a pocim és a súlyom növekedése, kicsit kétségbe is estem és már tervezem a szülés utáni mozgásprogramomat, persze nyilván úgy, hogy a baba lesz az első!
Nem tudom, írtam-e a legutóbbi babavárós bejegyzésemben (itt), hogy nőtt a lábam egy kicsit. Ez Anyukámnál is ugyanígy volt, de nekem ez még talán kapóra is jött, mert eddig alig találtam valamit a 38,5-ös lábamra, most pedig simán jók a 39-esek. Sajnos a lábszáram dagadt egy kicsit, erre a hétvégi csizmakeresésen jöttem rá. Egyszerűen alig volt a hosszú szárúak között olyan, ami feljött rám, de azok meg annyira nem tetszettek. Így nagy szívfájdalommal, de ott hagytam azt a gyönyörű, vajpuha bőrcsizmát, helyette egy bordó bokacsizmát hoztam haza. Idén maradok az utóbbi fazonnál, azt hiszem... De mint már oly sokszor elmondtam, télen a kórházon kívül szinte sehová sem kell mennem, úgyhogy nem aggódok. 
Szóval azt akartam ebből az egészből kihozni, hogy az alábbi nude körömcipőből is nagyobbat kellett vennem a szokásos méretemnél és teljesen el voltam képedve. De azért imádom a cipőt, egyszerűen tökéletes (minőségileg nem lesz az, de remélem, később is találok majd hasonlót).
Most pedig irány a lakásszépítés és a karácsonyi készülődés! Kellemes hetet mindenkinek!

Pulcsi: ?, Nadrág: New Yorker, Táska: vintage, Fülbevaló és cipő: no name




2014. november 14., péntek

Sweater with leather details - DIY

Tavaly vettem ezt az oversized pulcsit a New Yorkerben, mindössze 890 ft-ért (és a királykék párját is ugyanennyiért). Igaz, hogy nem egy magas minőség és hamarosan otthoni pulcsiként végzi, de mivel azóta vettem egy másik szürkét is, úgy gondoltam, feldobom ezt valamivel. Mindenképpen a maradék fekete műbőrrel akartam valamit kezdeni: először számokat akartam rávarrni az anyagra, de aztán a geometriai alakzatok mellett döntöttem. A végeredménnyel elégedett vagyok és mások is megdicsérték, úgyhogy érdemes volt egy kis időt rászánni. Alul a kis képen láthatjátok az elkészítési módot: csak ki kell vágni a formákat, kézzel az anyagra rögzíteni, hogy a gépi varrásnál már ne csússzanak el. (Egész véletlen, de a táska is egy DIY-átalakításon esett át, a cipő pedig most fog.)
Nagyon tetszik, hogy elegánsabb ceruzaszoknyákat párosítanak lezserebb, vagy sportosabb felsőkkel, pulóverekkel, így elsőként én is ezt próbáltam ki.
Jaaa, és imádom az új falszínünket, úgyhogy most majdnem mindent ott fotóztam, igaz, a szegélyléc még sajnos nincsen kész, de majd meglesz az is hamarosan. Nagyon jól haladtunk a felújítással, most Pupi szobája következik. Álmennyezet, festés, parkettázás, és be lehet rendezni. Lesz egy kis gardróbszekrény is, közben pedig keresem a megfelelő lakástextileket és írom a bevásárlólistát az Ikeába is. Alig várom, hogy kész legyen :-)

Apukám pedig ma 61 éves, boldog szülinapot neki! Már csak a tesómat várjuk haza, hogy felvághassuk a tortáját. Igaz, nekem nem lehetne most ilyesmiket ennem a múltkori kórházas történet után, de szerintem egyszer belefér :-)

Pulcsi: New Yorker+DIY, Szoknya: H&M, Cipő: Invito, Táska: vintage+DIY





2014. november 11., kedd

Nadrágok, szoknyák, amiket kismamaként hordok

Nem sok kismamaruhám van, egész pontosan egy farmer és egy blúz, ami kifejezetten a neki szánt ruhaosztályról való. Nem is tervezek mást venni, mivel már itthon vagyok és az utolsó 3 hónapban nem kell olyan sűrűn kimozdulnom, pláne nem télen. Örülök is, hogy télen születik a babám és nem a 40 fokban kell szenvednem. Másrészt azt hiszem, anyagi megfontolásból sem érdemes ilyenkor sokat felvásárolni, hiszen ez egy átmeneti állapot, egyébként meg horror áron vannak nem csak a baba-, de a mamacuccok is (hát igen, a gyerekkel el lehet adni mindent). Tudom, a végén nő nagyot a baba odabent, de eddig szerencsésnek mondhatom magam, mert nem egy óriási labda van a hasam helyén, hanem egész jól elterülő a formája, így a 26. hét után is simán tudok rugalmas anyagú nadrágokat hordani.

Gyakran van rajtam a jobb oldali H&M Divided sztreccs ceruzaszoknya, igaz, fel van húzva a derekamon jó magasra, így éppen térdig ér. A két kockás szoknyát varrtam, vettem hozzájuk rugalmas anyagot a derékrészhez, de később át tudom alakítani őket sima fazonúra.



Íme a kismamanadrág, amivel irtó nagy szerencsém volt, mert direkt emiatt mentünk ki Eisenstadt-ba, ahol van kismamarészlege a H&M-nek. Ez az egy darab volt leárazva 15 euróra, a többi normál áron volt. Méretben kb. két számmal nagyobb az eredeti méretemnél, de úgy gondoltam, majd belenövök. Ez így is lett, bár még van hely benne, de a 9. hónap végén már úgysem lesz.
A másik nadrág a Topshop Gingham leggings-e, amit előre kiválasztottam és a tesóm megrendelte, majd elhozta nekem Londonból. Ez így jó volt, mert házhoz szállították és ha nem stimmelt valami, le tudta ellenőrizni. Már meg is beszéltük, hogy a téli leárazáson is így rendelünk, hisz ki ne örülne egy Topshop-csomagnak?



Végül pedig két jeggings: a fekete F&F, amiből jó nagyot vettem. Ez rendes farmeranyag, most még jó, de kezd szorítani. Jó szolgálatot tett eddig, munkába menet gyakran ezt viseltem. A sötétkék nadrág még sokáig jó lesz, a H&M Divided részlegéről való és nagyon kényelmes. Nemsokára outfit poszt is lesz vele. 


Ti mit gondoltok a kismamaruhákról? Szerintetek érdemes megvenni őket, vagy elég trükköznünk a meglévő ruháinkkal és csak egy-két darabra beruházni?

2014. november 10., hétfő

Babavárás II. - így érzem most magam

Az elmúlt héten 4 napot töltöttem kórházban, mert a vércukorterheléses vizsgálaton a határnál 1 tizeddel több jött ki és ezt be kellett szabályozni. Ez azért érdekes, mert alapjában véve elég egészségesen táplálkozom (nem használok cukrot, nem eszem kenyérféléket és szeretem az alternatív biocuccokat), de a baba és a kívánósság borította az egész rendszert, múltkor írtam is, hogy még életemben nem ettem ennyi pizzát :D Sajnos sokszor volt olyan, hogy azt se tudtam, mit egyek, mert semmit nem tudtam volna a torkomon leerőltetni, ezért általában az döntött, hogy az utcán megéreztem a kajáldákból jövő illatokat és ami jólesett, az jöhetett.
A 2. trimeszterben ezt szerencsére leküzdöttem, de mégsem volt elég. Azért kicsit dühítő, hogy a velem szembe fekvő kismama megevett a reggelije mellé két zacskó chips-et és volt az asztalán négyféle cukros üdítő megbontva, mindegyik másfél literes kiszerelésben. Nem mintha szeretném az ilyesmiket, de annyira jólesett volna egy banán vagy joghurt! Ez utóbbi kettő mellett a café latte az egyik szokásos desszertem, koffeinmentes változatban. Na, most ezeket nem szabadna ennem.
Az első nap csak feküdtem a kórházban, a második reggeltől vettek vért éhgyomorra, aztán néhány óránként az ujjamat szúrták meg és mérték a vércukorszintet. Harmadnap jött egy dietetikus, akivel megbeszéltük a javasolt étrendet és negyedik nap reggel hazamehettem. Akkor már elég fáradt voltam: nem sokat tudtam bent aludni és kimozdulni se nagyon lehet ilyenkor, úgyhogy a gyaloglás is vánszorgásnak tűnt az elfeküdt lábaimmal.

Tudom, nem illik ilyet mondani, de én már nagyon várom a várandósság végét! Eddig szinte mindenkitől azt hallottam, mennyire szerette és jól érezte magát ebben az állapotban, de én sajnos annyira nem. Van rengeteg pozitív dolog természetesen, de ami a testi változásokat illeti, nekem teljesen lemeríti az energiáimat. Mire gondolok?
- szeptember közepe óta egy rövid séta is fárasztó;
- nem tudok pár percnél tovább állni, mert rettentően feszül a hasfal (vagy bent valami, nem tudom);
- emiatt háton sem tudtam aludni jó sokáig, nagyjából egy hete már igen;
- hason fekvés augusztus óta elfelejtve, pedig az a kedvenc alvópózom. Azt hiszem, szülés után az lesz az első, hogy hasra fordulok :-)
- vérszegény lettem, ami miatt még fáradtabb vagyok. Vasat kell szednem a pótlására, ami viszont kellemetlen mellékhatásokkal jár;
- már nagyjából a 20. héttől elkezdett fájni a hátam;
- szintén azóta a tüdőmet is nyomja a baba és néha légszomjam van;
- rettenetesen sok lett a gyomorsavam, de ennyire durván még sosem éreztem. Állítólag ez is azért van, mert a baba nyomja a gyomrot is;
- gyakori az éjszakai lábgörcs;
- az energiahiány miatt szinte minden nap van egy pár órás kedvetlenség;
- úgy nézek ki, mint akinek bemostak. Óriási sötét karikáim vannak a szemem alatt.
- már megírhattam volna egy új "Gyűrűk ura-trilógiát", vagy pár mesekönyvet a fantasztikus álmaimból, de a mostaniak mindent felülmúlnak. Sajnos rossz értelemben. Nem tudom, honnan jönnek, semmi értelmük, de az biztos, hogy ezek után már nem hiszek a pszichológiai magyarázatokban.

De van számos pozitív dolog is, inkább a lelki oldalról:
- a baba sokat mozog, aminek nagyon örülök. Ha szólok neki, de még ha csak gondolok is rá, hogy "ébredj fel, mozogj egy kicsit", szinte azonnal engedelmeskedik és produkál valamit. Általában középen dörömböl, de szeret bal oldalon is lenni. A mozgása egyébként nem olyan jó érzés, mint amilyennek elmesélték, de hát akkor is imádni való!
- nagyon szeretem a kis Pupit, nagyon várom, hogy kibújjon. Az apuka iránt is sokkal nagyobb türelemmel és szeretettel fordulok, a kutyusaimmal is igyekszem minél többet foglalkozni, amíg még lehet. Jobban tudom értékelni az élet apró örömeit. 
- a kedvetlenség ellenére ez a kis új élet feltölt sok-sok jókedvvel, kreativitással, tenni akarással is
- nagyon szép és feszes lett a bőröm, nem csak az arcomon, a testem többi részén is. Sokan mondták, hogy olyan fényes, ragyogó lett az arcom. Reménykedem, hogy nem lesznek csíkjaim a hasamon, egyelőre - lekopogom - semmi előjelük. Eleve pár kiló többlettel indultam neki a terhességnek, úgy látom, van miből "nyúlnom". A pigmentfoltocskáim viszont jobban látszanak.
- engem elkerültek az érzelmi hullámvölgyek, az az egy-két kiakadás és sírás abszolút normális nem babás állapotban is. Szerintem.
- valaki azt mondta, a gyerek meghozza az önbizalmat. Nem tudom, ez így van-e, mindenesetre a kisugárzásomnak nagyon jót tett. Bár ennél már csak terebélyesebb leszek, de egész életemben most éreztem legtöbbször úgy, hogy jól nézek ki :-)
- sőt, az "anyaság" adott egy olyan pluszt, hogy most érzem azt, hogy igazi nő lettem. Ez valami megmagyarázhatatlan dolog, biztos a kisugárzással függ össze :-)

Mindent összevetve most már elhiszem, hogy létezik a nők "biológiai órája". Csak nekem ez nem agyban jelzett, hanem testben. Hogy itt az idő. 
Egyelőre nyugodt vagyok és pozitívan állok a szüléshez is. Úgy gondolom, mindenki meg tudta csinálni és nem félni kell tőle, ráadásul segítenek is a szülésznők, orvosok. A fájdalom szerintem agyban kontrollálható. Aztán lehet, hogy utána azt fogom mondani, hogy nagyon szenvedtem ;-)
Pupinak már 90%-ban megvan a neve, de még nem mondom el. Néhány barát tudja már. Klasszikus lesz, amit gyerekként lehet aranyosan becézni, felnőttként pedig komoly hangzása van, ha úgy akarja használni :-)

A héten még megyek vérvételre és terhesgondozóba, de már nem dolgozom és az otthonunkkal törődöm. Kész lett  a nappali és hamarosan készül a gyerekszoba is. A logika ezt a sorrendet diktálta, azért került a 2. helyre a gyerekszoba, de február közepéig még van idő.
Lassan összeírom és beszerzem a babaápolási cuccokat és eszközöket, hamarosan pedig egy Ikeás shoppingtúra is esedékes lesz.
Addig is szeretnék köszönetet mondani, mindenkinek, aki bármilyen formában segített, támogatott! Jó érzés, hogy ilyen sokan várják velem együtt és örülnek a kis jövevénynek ♥

2014. november 4., kedd

For the love of tartan

"Kismamaszoknya", amit nemrég varrtam. Sajnos nem sokszor viselhettem, mert már elég hideg is van hozzá, no meg ebből a kis maradék anyagból elég szűkösen fért ki és már elég feszes a csípőmnél. Úgy varrtam meg, hogy később vissza lehet alakítani normál szoknyává. Mama szerkényében találtam az anyagot, épp jókor, mert pont kockásat kerestem. Még varrtam egy másik hasonló szoknyát, az vastagabb és kicsit nagyobb, arról is lesz outfit bejegyzés.

Kabátka: bolhapiac + DIY, Szoknya: DIY, Felső: F&F, Cipő: no name